2018. március 3., szombat

Hogyan tudok segíteni a nehézségekkel küzdő gyerekeknek? -Iskolai problémák...






Kiinduló helyzet: A szülő avval keresett meg, hogy a  10 éves gyerekkel, minden nap szenvedés a tanulás. Átlagos gyerek, vannak barátai, iskolába a magaviselete jó, de azokban a helyzetekben, ahol teljesítenie kell, szorong. A tanulásban is komoly nehézségei vannak. Bizonytalan az olvasás, az írás sokat javult, de az osztályhoz képest le van maradva, a szorzótábla még mindig nem megy.

Kérdezem a családi háttérről, a korábbi iskolai évekről, hol, hogyan élnek....

Iskola: Az első két osztályban egy poroszos tanárnője volt, ez benne nagy feszültséget keltett, és a keletkezett stresszre úgy reagált, hogy teljesen leblokkolt! " Még a nevét se tudta megmondani ha kérdezték".


Család: A szülők két éve elváltak. Rázós válás volt, az anya folyamatosan kompenzált emiatt. Egyedül maradt 3 gyerekkel. Újra építeni az életet, lelkileg felállni, gyerekek lelkét ápolni nagy kihívás. Mégis -amennyire az erejéből telt- maximálisan a gyerek mellé állt! Mindent kipróbált: magyarázás,  játékos feladatok, megvesztegetés,könyörgés, fenyegetés, kiabálás,..mindenen átmentek.
Úgy érzi hogy már nincs több ötlete és nem érti hogy mi lehet a baj! -néha már az is felsejlett benne hogy a gyerekkel "nem stimmel valami"...


Több oldalról kellett megközelíteni a kérdést, ahhoz hogy a végén összeálljon a kép.

Alapvető probléma volt, hogy folyamatosan lelkiismeret furdalással küzdött, és emiatt folyton kompenzált, tehát el sem jutott addig hogy elvárásai legyenek a gyerekkel szemben. Hiszen "szegény gyerek...!"


Nézzük hogy miért "szegény"?

1. Fel kellett oldania a válás miatt érzett lelkiismeret furdalást! Bár azóta is szilárdan kitart a döntése mellett, mégis őrlődött hogy emiatt a gyerekeknek milyen rossz.... -Pedig az eszével tudta jól, hogy egy feszült légkörnél még a válás is jobb!!...

2. Apjuk helyett is apjuk akart lenni, tehát a megfelelő apai gondoskodás hiánya miatt is kárpótolni akarta őket!

3. Bár a nevelésükbe minden elképzelhető energiát beletett, mégis úgy érezte hogy nem elég jó az, amit ő nyújtani tud nekik! Tehát hiába tesz meg minden tőle telhetőt, az  amit ő csinál, az mindenképpen rossz...


Hogyan éli meg ezt a gyerek?
Személyiségtől függően kétféleképpen reagálnak:
Vagy olyanok lesznek, mint a fennt említett gyermek, tehát bizonytalan, szorongó, képességeinél jóval alatta teljesítő lesz,
vagy  a fenti bizonytalanságot elrejti, így nagyképű, bunkó, flegma lesz.


Az első két ponton viszonylag gyorsan túl tudtunk lépni, hiszen, tudja hogy vannak helyzetek, amikor a válás a kisebbik rossz! Valamint ha a szülő kiegyensúlyozott, akkor a gyerekek is azok.
  A gyakorlatban össze kellett írnia hogy milyen volt válás előtt-és után az életük. Fizikai és lelki szinten is. Látható volt, hogy -bár  a válás mindig egy veszteség- mégis a körülményekhez képest jól jöttek ki belőle mindkét szinten!

 Azt is könnyen belátta hogy nem lehet valaki egyszerre férfi és nő is, és attól hogy ő próbálja meg belerakni az apa részét is, még ugyanúgy nem (azt) kapják meg, amit egy apa adhatna nekik, tehát csak a saját energiáit szívja le feleslegesen!

A probléma kulcsát végül a gyerekkorában találtuk meg. Mivel már az anyja is úgy élt hogy "Nem vagyok elég jó" -azaz anya bármit csinált, rögtön meg is kérdőjelezte azt hogy jó-e az amit csinált, emiatt a gyerekeiben is úgy csapódott le, hogy "tök gáz anya, mindent rosszul csinál" .

 Azért van ez így, mert a gyerekeknek hiteles felnőttekre, példaképekre van szükségük, egy olyan valakire, aki felelősséget vállal a tetteiért, és TUDJA hogy mit csinál. Hiszen egy bizonytalan felnőtt nem tud biztonságot adni egy gyereknek!  Ami még fontos, hogy a gyerekek elsősorban a felnőttben végbe menő lelki folyamatokat érzékelik, nem pedig a tetteket! 

Így tehát felnőttként ezt a programot futtatta tovább, és maga sem hitte el, hogy az amit csinál az jó! Ezért elindult egy ördögi kör. Hiába tett bele 200% energiát a gyerekekbe, mindig úgy érezte, hogy "szegény gyerekek milyen rossz nekik, mert anya nem tud nekik mindent megadni".

Azért, hogy a saját szemével lássa, hogy milyen jó dolga is van a gyerekeknek, készíttettem vele egy listát. Össze kellett írnia hogy mi minden jóban van részük a gyerekeknek. Élelem, otthon, ruha, különórák, játékok, szabadidő-programok, együtt töltött idő, figyelem, gondoskodás, szeretet....
A lista egyértelműen mutatta hogy sok gyerek örülne ha csak a felét megkapná ennek a sok jónak!

 Ezután végre elhitte hogy az amit csinál az jó! Lekerült a "szegény gyerekek"- szemüveg, és így már tudott egészséges elvárásokat támasztani velük szemben.

Az említett gyerekben szorongást váltott ki az állandó túlaggódás, túlféltés,kompenzálás és az hogy nem voltak vele szemben elvárások. Kialakult benne egy olyan -hamis- kép, hogy ő ezt úgysem tudja.

Mihelyst az édesanya átlátta ezt a helyzetet, a gyerek önképe is megváltozott. Már elhitte hogy képes arra amire a többi gyerek, és rövid időn belül látványos javulás mutatkozott a tanulmányi eredményében! Nagyon boldog volt, amikor megtapasztalta hogy ő TUDJA ezt!!





Megjegyzés:  
1. Az esetet a  benne szereplő szülő tudtával és engedélyével használtam fel!
2. Az esetleírásban csak a lépéseket osztottam meg veletek, hogy hogyan jutottunk el a megoldáshoz. A valóságban ez egy több hónapig (esetenként akár több évig) tartó folyamat, amihez rengeteg belső munkára és bátorságra van szükség!!
    Azért írtam ezt a cikket, hogy látható legyen, hogy egy adott problémát több irányból kell körbejárnunk, és néha ott van a megoldás ahol talán elsőre nem is gondolnánk. Pl. jelen esetben, hogy mi köze anya gyerekkorának ahhoz, hogy a gyerek most rosszul tanul... 

2017. december 5., kedd

A gyermek testi-lelki-szellemi fejlődése és az egyes korszakok nehézségei holisztikus szemmel 3.rész





 Legutóbb az utánzás jelenségével kapcsolatban mutattam be, hogy mennyire fontos a személyes példamutatás! Most arról írok, hogy hogyan legyünk hiteles példaképek!


                                 Hogyan legyünk hiteles példaképek?

Bevezetőnek ,néhány alapvető törvényszerűséget kell megvilágítanom!

A kisgyermekek "bennünk" élnek, azaz arra reagálnak, ami bensőnkben végbemegy. Ezek nem csak a szavakkal kifejezhető gondolatok, hanem -ami még ennél is fontosabb- az érzések.

Mit érzünk egy adott szituációban..félelmet, dühöt, elkeseredettséget, büszkeséget, örömöt...

Ahhoz hogy a gyerekek egészséges lélekkel nőjenek fel, szükségük van egy hiteles példaképre!
Valakire, aki felelősséget vállal önmagáért, a tetteiért, ezen keresztül a gyermekért is, hiszen ő még ebben a korban nem képes erre.
Ők mindent tőlünk "lesnek el" hogyan viselkedünk, hogyan reagálunk az egyes szituációkban. A "Pont úgy viselkedsz mint az apád/anyád!" -is pont ezt fejezi ki.


A kisgyermekek azt várják tőlünk felnőttektől, hogy mutassuk meg nekik hogy van értelme az életünknek! Hiszen ők ebből tudnak kiindulni, ez alapozza meg a saját világképüket, és a hozzáállásukat az élethez.

A krízishelyzetek:
Minden ember életében vannak nehézségek ,krízisek! Meg kell mutatnom hogy túl tudok lépni ezeken. A különböző szituációk kétségtelenül nehezek,viszont ha sikerrel vesszük az akadályt, akkor egy újabb fejlődési pontra juthatunk el általuk!

A gyerekeknél ilyen pl. az iskolát megelőző év, amikor kisgyermekkorból átlép az iskolás korba. Ebben az időszakban nem csak fizikai, de lelki változások sokasága is történik. Ilyen a kamaszkor, ill. az egyes élethelyzetek, mint költözés, válás, haláleset.


Mivel tudjuk őket támogatni? 
Természetesen (szerencsére) nem tudjuk az összes terhet átvenni tőlük, de felkészíthetjük, megerősíthetjük őket!

1. Ha átéli, hogy képes velünk együtt csinálni valamit. (pl. a konyhában, kertben, házimunkában ). Tehát képes rá!

2. Ha van rá lehetősége hogy megértse a világot! Ezt nem kell elmagyarázni neki, hanem a hétköznapok során megérti hogy hogyan működik a világ. ( pl. látja hogy készül a leves, az étel , hogyan nő a gyümölcs a fán..)

3. Megtapasztalja hogy van értelme az életének! (ezt rajtunk keresztül teheti meg, ahogy feljebb írtam)



Összességében tehát akkor lehetünk hiteles felnőttek, ha felelősséget vállalunk az életünkért, ha megtaláljuk azt, hogy miért vagyunk itt ,megtaláljuk a saját utunkat, feladatunkat az életünkben. Ha bátran előre, megyünk, akkor is, ha nehézségek jönnek az életünkbe! 

2017. november 3., péntek

A gyermek testi-lelki-szellemi fejlődése és az egyes korszakok nehézségei holisztikus szemmel 2.rész

Az előző részben írtam arról hogy hogyan érkezünk erre a Földre, és arról hogy melyik életszakaszban mi történik velünk, mi a feladatunk, milyen képességeket fejlesztünk ki az egyes időszakokban.
Most egy olyan dologgal folytatom, amit igazából mindenki tud, de talán nem gondoljuk hogy ennek a jelenségnek különösebb jelentősége lenne. Ez pedig az utánzás.



Az utánzás

A kisgyermek utánoz bennünket. Ezt akaratlanul teszi. És ez nagyon fontos, mert ha ezt tudjuk, akkor megértjük azt hogy mit miért csinál gyermekünk. És ettől kezdve izgalmas a dolog!

Mozgás = utánzás
Mit jelent ez? Azt, hogy a gyerek azt csinálja ,amit tőlünk lát. Tehát ha csak lerúgjuk a lábunkról a cipőnket, akkor nem fogja ő sem a polcra tenni. Ha nem mosunk kezet evés előtt, akkor ő sem fog. Ha teli szájjal beszélünk ,ha nem ágyazunk be ,ha egész nap a képernyőt bámuljuk ,ha nem figyelünk rá amikor mondani akar nekünk valamit ,ha nem rakunk rendet...a lista végtelen. Mindent pont úgy fog csinálni ahogy tőlünk látja!
Ezért hatástalan a "szentbeszéd" és a "Hányszor megmondtam...?" -kezdetű mondatok!


Érdekes az is, hogy nem elsősorban azért, mert látja a mozdulatot, hanem mert az utolsó porcikájáig megéli a mozdulatot. Az egész testében-lelkében lejátszódik a folyamat.

Ezért van az, hogy amikor a gyerek látszólag passzív, tehát nem vesz részt a körjátékban, mondókázásban, belsőleg mégis együtt mozog, és átéli azt amit a többiek. Így lehetséges hogy bár az oviban meg sem szólal, otthon gond nélkül elismétli a dalokat.

Úgy is összefoglalhatjuk, hogy a gyerekek azt csinálják, ami a mi bensőnkben végbemegy! Így már érthető, hogy miért nem köszön és/vagy dugja ki a nyelvét a szomszéd néninek, (akit mi utálunk, mert egy bajkeverő pletykás), de ha találkozunk vele, akkor mégis kedvesen mosolygunk, miközben meg tudnánk fojtani egy kanál vízben.

Mit tehetünk, hogy a gyerek jobban szót fogadjon?
Hát, kezdjük magunkon!

Mivel a gyerek a fennt leírtak alapján tükröt tart nekünk, a nevelését nem kezdhetjük máshol, csak saját magunkon! Tehát ha mi hiteles példát mutatunk neki, akkor számíthatunk arra hogy ezt a mintát fogja másolni! 

Mi legyen az első lépés? 

1. Megfigyelés
Kezdjük avval, hogy megfigyeljük a szituációkat, gyereket, a mi reakciónkat a történtekre. Hamar észre fogunk venni ismétlődő motívumokat.
Pl: Állandóan felugrál az asztaltól evés közben? Hogy viselkedek én? Mindent odakészítek az asztalra? Vagy odamegyek még sóért, a szalvétát is elfelejtettem tehát újra felállok, még a telefont is megnézem, mert üzenetem érkezett?

 Vagy egy másik példa. Ha hazaértem, rögtön a helyére teszem a cipőmet, táskámat, kabátomat, elpakolom amit vásároltam,vagy mindent csak ledobok "majd elpakolok később!" -felkiáltással? Miért nem pakolok el rögtön? Tele van a fogas/polc, és már nincs hely a kabátomnak/cipőmnek, táskámnak? Csak "lusta" vagyok? Nincs rá időm?

2. Változtatás az eddigi berögződött szokásokon
Nézzük az első példát:Tehát már megfigyeltem hogy sokszor felugrálok, evés közben más dologra is figyelek (pl. telefon). Megoldás: törekszem arra, hogy minden szükséges dolog az asztalon legyen. A telefont viszont erre az időre félre rakom.

A második szituációnál pedig rájövök hogy folyton tele a fogas, már nem fér rá több ruha, és a táskámnak sincs sehol helye. A megoldás itt is kézenfekvő: ki kell találnom egy olyan megoldást, ami megoldja a zsúfoltság problémáját, így könnyebben a helyére kerülnek a dolgok!

3. Következetesség
Nem csak a gyerekkel, de magammal szemben is! Mindenképpen tartsuk magunkat a felállított szabályokhoz! Ezt mondjuk el a gyereknek is, (az ő mindenkori szintjén) és ne engedjünk belőle!

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne álljunk fel egy rongyért, ha kiborult egy pohár víz, vagy csenget a postás. Ha az az alap, hogy nem ugrálunk fel, akkor ez a néhány kivétel ezt nem befolyásolja. De csak akkor, ha rögzültek a szabályok!



Nálunk is a fentiekhez hasonlóan történnek az étkezések. Olyan mélyen rögzült ez az idők során, hogy a három fiam a nagymamát, de még egy vendéget is figyelmeztetett, hogy mi most éppen az asztalnál ülünk, úgyhogy  ne vegye fel a telefont!

Azért a kivételre is írok példát: Van olyan, hogy tényleg fontos hívást várok, ekkor elnézést kérek, és a lehető leghamarabb befejezem a hívást, ill. röviden elmondom nekik hogy miről volt szó. (Pl. hivatalos, vagy iskolai dolog..stb). Mivel tudják hogy itt tényleg fontos, és valóban ritkán fordul elő, ezért ettől még nem válik a szabályunk hiteltelenné.

Érdemes a lehető legkorábban lefektetni a szabályokat-természetesen jó példát mutatva az élen járni-mert minél nagyobbak, annál több erőfeszítésünkbe fog ez kerülni! Ugye senki nem akarja hogy néhány év múlva a közös családi ebédek alatt mindenki a kütyüjét nyomogassa az egymásra figyelés, és a beszélgetés helyett? Vagy a kamasz gyereke(i) után a lakásban szétdobált ruhákat pakolni? Nyilván ez most rengeteg erőfeszítést igényel, de később sokszorosan megtérül a befektetett energia!


A következő részben a szülő/nevelő példamutató szerepéről lesz szó, valamint arról, hogy hogyan kerülhetünk az önnevelésen keresztül egyre közelebb a gyermekünkhöz.

2017. október 19., csütörtök

A gyermek testi-lelki-szellemi fejlődése, és az egyes korszakok nehézségei holisztikus szemmel 1.rész



Ahhoz hogy megértsük a gyermekek "működését", először általánosságban kell megvizsgálnunk a kérdést, hogy hogyan érkeztünk erre a földre, hogyan épül fel a testünk fizikai, szellemi és lelki része.

Az ember fizikai megjelenése a földön a fogantatással kezdődik. A lélek arra vár, hogy leszülethessen. Amikor itt az idő, akkor befészkeli magát a leendő testébe.
A kisgyermekek pontosan tudják ezt, néha vannak is erre utaló megnyilvánulásaik. Ha nem intézik el a felnőttek egy "Fiam, ne beszélj már butaságokat!"-felkiáltással, akkor egész érdekes dolgokat lehet sokszor hallani. Ebbe a kategóriába tartozik az is, amikor a gyerek egy ismeretlen "baráttal,angyallal.." beszélget. Ilyenkor ahelyett hogy kétségbeesve pszichológushoz vinnénk, figyeljük meg mit mesél...  
Ez a születésnapi történet  erről szól. Nagyon érdekes látni ahogy a gyerekek valóban emlékeznek. Néha még bólogatnak is amikor ezt elmeséljük nekik...


Bár azt gondolnánk hogy az egészséges gyereknek a születésekor már "mindene megvan", ez azért nincs teljesen így. 

Még fejletlen az emésztése, ezért kaphat csak anyatejet, vagy ennek hiányában megfelelő pótlást, de semmiképpen nem kaphat szilárd ételt, hiszen a fejletlen gyomra evvel nem tudna megbirkózni.

A hőháztartása is fejletlen, ezért kell figyelni hogy megfelelően melegen legyen tartva, különben kihülne a teste.

Az idegrendszere sincs teljesen kifejlődve.


0-7  éves korig (fizikai test)
Tehát a csecsemőnek/kisgyermeknek az a legfontosabb feladata, hogy felépítse a testét. Azért alszanak olyan sokat, hogy erre a belső munkára tudjanak koncentrálni.
A gyermek teste csak egy modell, amit a szüleitől kapott. Az elkövetkező időt avval fogja tölteni, hogy ezt a testet a saját egyéniségére formálja, hogy amikor elkészül vele, kifejezze az ő belső lényét.
Ahhoz hogy ezt véghez tudják vinni, nyugalomra  van szükségük! Ezért ne terheljük a kisgyereket korai intellektuális "fejlesztéssel"! A következőkben látjuk majd, hogy annak is megvan a megfelelő ideje... 

7-14 éves korig (étertest)
Hét éves korban befejeződik a fizikai test felépítése. Azok az erők, amiket eddig ezen dolgoztak, most felszabadulnak. MOST van itt az ideje hogy tanuljanak. Most akar  tanulni! Kíváncsi mindenre! Meg akarja ismerni a világot! 

14-21 éves korig (asztráltest)
Kezdi felfedezni önmagát, próbálgatja a helyét a világban. "Mindent máshogy akarok csinálni"- a mottója ennek a kornak.  Ez a nagy ideálok korszaka is. A körülötte lévő felnőtteket kritikusan figyeli! A kedélyállapota erősen hullámzó.

21-28 éves korig (Én)
Ez a felnőttkor kezdete. Eddigre már el kell (kellene) érni az önállóságot!



A következő részben az utánzásról lesz szó. Hogyan működik ez a kisgyermekeknél, hogyan tarthatnak nekünk ezen keresztül "kellemetlen" tükröt, hogy tudjuk ezt a jelenséget a hasznunkra fordítani a nevelésben!

2017. október 16., hétfő

Hogy lehet a NE és NEM szócskák nélkül mégis fegyelmet tartani a Waldorf oviban?

Ne! Nem! Ne csináld! Ne menj oda! Ne nyúlj hozzá! Ne beszélj! Ne turkáld! Ne fogd meg! Ne mássz fel! Ne kiabálj! Ne szaladj! Ne! Ne! Ne!...ne...ne...ne.n...e......
Hányszor megmondtam hogy Ne!

Ismerős? Egyszer próbáljátok megszámolni, hányszor hallja egy nap a gyerek hogy "Ne"! Nagyon sokszor! Persze, mi szülők csak jót akarunk, hiszen valahogy meg kell nevelni a kis porontyot!

Rendszerint a gyermekünk már nem is figyel erre szóra, hiszen a csapból is ez folyik, szinte nem tud olyat csinálni, amihez ne tartozna alapból néhány "Ne!"-kezdetű szócska. Még egy egyszerű játszótéren is csak úgy röpködnek a "Ne tolakodj a csúszdán!" "Ne vedd el más gyerek homokozóvödrét!" " Ne lépj a vízbe!" "Ne szaladj kölesgolyóval a szádban!" "Ne mássz olyan magasra!" "Ne kiabálj!"-és a sort vég nélkül lehetne folytatni!

Na jó,de nem kellenek konkrét és világos határok? És mégis mit mondjunk helyette?  A Waldorfban mindent lehet? Soha nem mondjuk azt hogy nem?

Akkor most menjünk sorjában:

Kellenek a határok, vagy nem?

A gyerekeknek az egészséges fejlődésükhöz elengedhetetlenül szükséges, hogy világos, egyértelmű szabályok vegyék körül őket. Az a gyerek, akinek "mindent szabad", a szabadság érzése helyett pont a bizonytalanságot éli meg. Ezek azok a gyerekek, akik a végletekig képesek feszegetni a határokat, mert ők nem tudják hogy meddig tartanak ők, és hol kezdődik a külvilág. Az ésszerűen felállított szabályok segítik a világban való eligazodásukat. Azon kívül, ha egy gyerek nem tanulja meg hogy nem ő a világ közepe, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy felnőttként önző, nemtörödöm, másokat kihasználó, hatalmas EGO-val rendelkező ember lesz. Ugye ezt mi sem kívánnánk a magunk csemetéjének?

Mit mondjunk helyette? 

Egy kis leleményességgel kikerülhetjük a mantraként használt "Nem"-et. Miért jó ez? Talán úgy lehet a legjobban érzékeltetni, ha átalakítom a fenti mondatokat úgy, ahogy én használom őket:

"Ne tolakodj a csúszdán!" helyett: "Nézd, az a kislány előbb itt volt, mint te! Utána pont te vagy a következő!"

"Ne vedd el más gyerek homokozóvödrét!" helyett: " Kérdezzük meg a kisfiút, hogy játszhatsz-e a vödörrel!"

"Ne lépj a vízbe!" helyett: "Ha belelépsz a vízbe, akkor vizes lesz a nadrágod!
(és haza kell mennünk)

"Ne szaladj kölesgolyóval a szádban!" helyett: " Ha lenyelted a falatot, akkor szaladhatsz tovább!"

"Ne kiabálj!" helyett "Nekem ez túl hangos!"

"Ne mássz olyan magasra!" helyett: "Olyan magasra mássz, ahonnan le is tudsz jönni/ ahol még biztonságban érzed magad!"

Jól látszik, hogy minden "Ne" kezdetű mondatot át lehetett alakítani. Ugye hogy egész más hangulata van? A határok ettől még nem tűntek el, viszont kialakult egy együttműködésre alkalmas légkör.


A Waldorfban mindent lehet? 

A Waldorfban nagyon fontosak a szabályok, és a keretek! A külső határok stabilak, és ott vannak, de azon belül viszont szabadon mozoghatnak a gyerekek.
Éppen ezért van az, hogy nálunk pl. játszhatnak az asztallal, székekkel is. Sőt! Fejre is állíthatják őket,vagy letakarják, bungit építenek stb... egy hagyományos oviban ez elképzelhetetlen. Mi úgy gondoljuk hogy azáltal hogy nem kap kész játékokat, hanem magának kell kitalálnia a játékot, fejlődik a belső látása, fantáziája, kreativitása, probléma megoldó képessége, valamint remek gyakorlás a szociális kapcsolatok terén is.

A külső határ az, hogy úgy használhatja hogy ne veszélyeztesse se a saját, se a társai testi épségét, valamint ne tegyen kárt a berendezésben sem!
Ezen belül viszont szabadon mozoghat és megvalósíthatja az elképzeléseit.

A Waldorf oviban soha nem mondjuk azt hogy "nem"?

De igen. :-)  Ezt a szót a vészhelyzetekre tartogatjuk. Nem nehéz elképzelni, hogy mennyivel nagyobb hatása van egy jókor és határozottan kimondott "Ne" -felkiáltásnak, mint ha ugyanezt a szót napjában 100x hallja tőlünk a gyerek.

Tehát mindenkit bíztatok arra hogy próbálja meg átfogalmazni a mondandóját! Ha sokat gyakoroltok, hamar a mindennapok része lesz ez a fajta megközelítés. Érdemes kipróbálni. Sok sikert!

2017. október 13., péntek

Hogyan telik egy nap a Waldorf óvodában?

A napirend óvodánként eltérő lehet, nálunk így néz ki!

  8.00- 10:30  Szabad játék. A gyerekek játszanak, aki szeretne segíthet a tízórai elkészítésében,
                       ill. a  másik óvónővel barkácsolhat a kézimunka asztalnál.

 10:30-11.00   Rendrakás, asztal terítés

 11.00-11:30   Ritmusos rész, éneklés, mondókázás.

 11.30-11.00   Tízórai

 11.00-12.00   Játék az udvaron

A gyerekeket 12.00-kor, 12.30-kor ill. 13.00 -kor viszik el.

13.00 órakor van ebéd, ezután csendes pihenő következik. Az "alvós" gyerekek aludni mennek, de a többi gyereknek is pihenéssel telik ez az idő. Mesét olvasunk nekik, esetleg ők nézegethetnek könyvet. (Az hogy ki alszik ott és ki nem, a szülővel való egyeztetés szerint történik.)

A délután további része uzsonnával és szabad játékkal ér véget.

2017. október 11., szerda

Étrend a Waldorf óvodákban

A naprendszerben minden mindennel összefügg. Így tudjuk a bolygókhoz  az ember életkorát, ásványokat, színeket, szerveket, gabonákat, gyakorlatilag mindent, ami a világunkban van hozzárendelni.

Számunkra most a hét napjai, ill. a hozzá rendelt gabonák érdekesek. Egy-egy példát is írok arra hogy mit szoktunk tízóraira enni a oviban.



Hétfő-Rizs (Hold)
Tejberizs                                                

Kedd-Árpa (Mars)
Zöldségleves árpagyönggyel 

Szerda-Köles (Merkur)
Köleskása almaszósszal

Csütörtök-Rozs (Jupiter)
Saját magunk sütötte rozscipó

Péntek-Zab (Vénusz)
Sütőben sütött zabszelet sültalmával

Szombat-Kukorica (Szaturnusz)
Vasárnap-Búza (Nap)

A tízórait minden nap a gyerekekkel együtt készítjük el, kiváló BIO minőségű alapanyagokból. Így megismerik az ételkészítés folyamatát, és a szeretettel elvégzett munka örömét, amikor együtt, jóízűen elfogyasztjuk az elkészült ételt!