A gyermek testi-lelki-szellemi fejlődése, és az egyes korszakok nehézségei holisztikus szemmel 1.rész

Ahhoz hogy megértsük a gyermekek "működését", először általánosságban kell megvizsgálnunk a kérdést, hogy hogyan érkeztünk erre a földre, hogyan épül fel a testünk fizikai, szellemi és lelki része.

Az ember fizikai megjelenése a földön a fogantatással kezdődik. A lélek arra vár, hogy leszülethessen. Amikor itt az idő, akkor befészkeli magát a leendő testébe.

A kisgyermekek pontosan tudják ezt, néha vannak is erre utaló megnyilvánulásaik. Ha nem intézik el a felnőttek egy "Fiam, ne beszélj már butaságokat!"-felkiáltással, akkor egész érdekes dolgokat lehet sokszor hallani. Ebbe a kategóriába tartozik az is, amikor a gyerek egy ismeretlen "baráttal,angyallal.." beszélget. Ilyenkor ahelyett hogy kétségbeesve pszichológushoz vinnénk, figyeljük meg mit mesél...  

Ez a születésnapi történet  erről szól. Nagyon érdekes látni ahogy a gyerekek valóban emlékeznek. Néha még bólogatnak is amikor ezt elmeséljük nekik...

Bár azt gondolnánk hogy az egészséges gyereknek a születésekor már "mindene megvan", ez azért nincs teljesen így. 

Még fejletlen az emésztése, ezért kaphat csak anyatejet, vagy ennek hiányában megfelelő pótlást, de semmiképpen nem kaphat szilárd ételt, hiszen a fejletlen gyomra evvel nem tudna megbirkózni.

A hőháztartása is fejletlen, ezért kell figyelni hogy megfelelően melegen legyen tartva, különben kihülne a teste.

Az idegrendszere sincs teljesen kifejlődve.

0-7  éves korig (fizikai test)

Tehát a csecsemőnek/kisgyermeknek az a legfontosabb feladata, hogy felépítse a testét. Azért alszanak olyan sokat, hogy erre a belső munkára tudjanak koncentrálni.

A gyermek teste csak egy modell, amit a szüleitől kapott. Az elkövetkező időt avval fogja tölteni, hogy ezt a testet a saját egyéniségére formálja, hogy amikor elkészül vele, kifejezze az ő belső lényét.

Ahhoz hogy ezt véghez tudják vinni, nyugalomra  van szükségük! Ezért ne terheljük a kisgyereket korai intellektuális "fejlesztéssel"! A következőkben látjuk majd, hogy annak is megvan a megfelelő ideje... 

7-14 éves korig (étertest)

Hét éves korban befejeződik a fizikai test felépítése. Azok az erők, amiket eddig ezen dolgoztak, most felszabadulnak. MOST van itt az ideje hogy tanuljanak. Most akar  tanulni! Kíváncsi mindenre! Meg akarja ismerni a világot! 

14-21 éves korig (asztráltest)

Kezdi felfedezni önmagát, próbálgatja a helyét a világban. "Mindent máshogy akarok csinálni"- a mottója ennek a kornak.  Ez a nagy ideálok korszaka is. A körülötte lévő felnőtteket kritikusan figyeli! A kedélyállapota erősen hullámzó.

21-28 éves korig (Én)

Ez a felnőttkor kezdete. Eddigre már el kell (kellene) érni az önállóságot!

A következő részben az utánzásról lesz szó. Hogyan működik ez a kisgyermekeknél, hogyan tarthatnak nekünk ezen keresztül "kellemetlen" tükröt, hogy tudjuk ezt a jelenséget a hasznunkra fordítani a nevelésben!

Hogy lehet a NE és NEM szócskák nélkül mégis fegyelmet tartani a Waldorf oviban?

Ne! Nem! Ne csináld! Ne menj oda! Ne nyúlj hozzá! Ne beszélj! Ne turkáld! Ne fogd meg! Ne mássz fel! Ne kiabálj! Ne szaladj! Ne! Ne! Ne!...ne...ne...ne.n...e......
Hányszor megmondtam hogy Ne!

Ismerős? Egyszer próbáljátok megszámolni, hányszor hallja egy nap a gyerek hogy "Ne"! Nagyon sokszor! Persze, mi szülők csak jót akarunk, hiszen valahogy meg kell nevelni a kis porontyot!

Rendszerint a gyermekünk már nem is figyel erre szóra, hiszen a csapból is ez folyik, szinte nem tud olyat csinálni, amihez ne tartozna alapból néhány "Ne!"-kezdetű szócska. Még egy egyszerű játszótéren is csak úgy röpködnek a "Ne tolakodj a csúszdán!" "Ne vedd el más gyerek homokozóvödrét!" " Ne lépj a vízbe!" "Ne szaladj kölesgolyóval a szádban!" "Ne mássz olyan magasra!" "Ne kiabálj!"-és a sort vég nélkül lehetne folytatni!

Na jó,de nem kellenek konkrét és világos határok? És mégis mit mondjunk helyette?  A Waldorfban mindent lehet? Soha nem mondjuk azt hogy nem?

Akkor most menjünk sorjában:

Kellenek a határok, vagy nem?

A gyerekeknek az egészséges fejlődésükhöz elengedhetetlenül szükséges, hogy világos, egyértelmű szabályok vegyék körül őket. Az a gyerek, akinek "mindent szabad", a szabadság érzése helyett pont a bizonytalanságot éli meg. Ezek azok a gyerekek, akik a végletekig képesek feszegetni a határokat, mert ők nem tudják hogy meddig tartanak ők, és hol kezdődik a külvilág. Az ésszerűen felállított szabályok segítik a világban való eligazodásukat. Azon kívül, ha egy gyerek nem tanulja meg hogy nem ő a világ közepe, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy felnőttként önző, nemtörödöm, másokat kihasználó, hatalmas EGO-val rendelkező ember lesz. Ugye ezt mi sem kívánnánk a magunk csemetéjének?

Mit mondjunk helyette? 

Egy kis leleményességgel kikerülhetjük a mantraként használt "Nem"-et. Miért jó ez? Talán úgy lehet a legjobban érzékeltetni, ha átalakítom a fenti mondatokat úgy, ahogy én használom őket:

"Ne tolakodj a csúszdán!" helyett: "Nézd, az a kislány előbb itt volt, mint te! Utána pont te vagy a következő!"

"Ne vedd el más gyerek homokozóvödrét!" helyett: " Kérdezzük meg a kisfiút, hogy játszhatsz-e a vödörrel!"

"Ne lépj a vízbe!" helyett: "Ha belelépsz a vízbe, akkor vizes lesz a nadrágod!
(és haza kell mennünk)

"Ne szaladj kölesgolyóval a szádban!" helyett: " Ha lenyelted a falatot, akkor szaladhatsz tovább!"

"Ne kiabálj!" helyett "Nekem ez túl hangos!"

"Ne mássz olyan magasra!" helyett: "Olyan magasra mássz, ahonnan le is tudsz jönni/ ahol még biztonságban érzed magad!"

Jól látszik, hogy minden "Ne" kezdetű mondatot át lehetett alakítani. Ugye hogy egész más hangulata van? A határok ettől még nem tűntek el, viszont kialakult egy együttműködésre alkalmas légkör.


A Waldorfban mindent lehet? 

A Waldorfban nagyon fontosak a szabályok, és a keretek! A külső határok stabilak, és ott vannak, de azon belül viszont szabadon mozoghatnak a gyerekek.
Éppen ezért van az, hogy nálunk pl. játszhatnak az asztallal, székekkel is. Sőt! Fejre is állíthatják őket,vagy letakarják, bungit építenek stb... egy hagyományos oviban ez elképzelhetetlen. Mi úgy gondoljuk hogy azáltal hogy nem kap kész játékokat, hanem magának kell kitalálnia a játékot, fejlődik a belső látása, fantáziája, kreativitása, probléma megoldó képessége, valamint remek gyakorlás a szociális kapcsolatok terén is.

A külső határ az, hogy úgy használhatja hogy ne veszélyeztesse se a saját, se a társai testi épségét, valamint ne tegyen kárt a berendezésben sem!
Ezen belül viszont szabadon mozoghat és megvalósíthatja az elképzeléseit.

A Waldorf oviban soha nem mondjuk azt hogy "nem"?

De igen. :-)  Ezt a szót a vészhelyzetekre tartogatjuk. Nem nehéz elképzelni, hogy mennyivel nagyobb hatása van egy jókor és határozottan kimondott "Ne" -felkiáltásnak, mint ha ugyanezt a szót napjában 100x hallja tőlünk a gyerek.

Tehát mindenkit bíztatok arra hogy próbálja meg átfogalmazni a mondandóját! Ha sokat gyakoroltok, hamar a mindennapok része lesz ez a fajta megközelítés. Érdemes kipróbálni. Sok sikert!

Hogyan telik egy nap a Waldorf óvodában?

A napirend óvodánként eltérő lehet, nálunk így néz ki!

  8.00- 10:30  Szabad játék. A gyerekek játszanak, aki szeretne segíthet a tízórai elkészítésében,
                       ill. a  másik óvónővel barkácsolhat a kézimunka asztalnál.

 10:30-11.00   Rendrakás, asztal terítés

 11.00-11:30   Ritmusos rész, éneklés, mondókázás.

 11.30-11.00   Tízórai

 11.00-12.00   Játék az udvaron

A gyerekeket 12.00-kor, 12.30-kor ill. 13.00 -kor viszik el.

13.00 órakor van ebéd, ezután csendes pihenő következik. Az "alvós" gyerekek aludni mennek, de a többi gyereknek is pihenéssel telik ez az idő. Mesét olvasunk nekik, esetleg ők nézegethetnek könyvet. (Az hogy ki alszik ott és ki nem, a szülővel való egyeztetés szerint történik.)

A délután további része uzsonnával és szabad játékkal ér véget.

Étrend a Waldorf óvodákban

A naprendszerben minden mindennel összefügg. Így tudjuk a bolygókhoz  az ember életkorát, ásványokat, színeket, szerveket, gabonákat, gyakorlatilag mindent, ami a világunkban van hozzárendelni.

Számunkra most a hét napjai, ill. a hozzá rendelt gabonák érdekesek. Egy-egy példát is írok arra hogy mit szoktunk tízóraira enni a oviban.

Hétfő-Rizs (Hold)
Tejberizs                                                

Kedd-Árpa (Mars)
Zöldségleves árpagyönggyel 

Szerda-Köles (Merkur)
Köleskása almaszósszal

Csütörtök-Rozs (Jupiter)
Saját magunk sütötte rozscipó

Péntek-Zab (Vénusz)
Sütőben sütött zabszelet sültalmával

Szombat-Kukorica (Szaturnusz)
Vasárnap-Búza (Nap)

A tízórait minden nap a gyerekekkel együtt készítjük el, kiváló BIO minőségű alapanyagokból. Így megismerik az ételkészítés folyamatát, és a szeretettel elvégzett munka örömét, amikor együtt, jóízűen elfogyasztjuk az elkészült ételt!

A felvételi beszélgetés és a beszoktatás a Waldorf óvodában

Mi az a felvételi beszélgetés? Mit kérdeznek, és miért? Hogy zajlik a beszoktatás?


A felvételi beszélgetés:
A felvételi beszélgetésre akkor kerül sor, amikor a szülők már eldöntötték hogy a mi óvodánkba szeretnének járatni a gyermeküket. A célunk az, hogy jobban megismerjük a hozzánk jelentkező családot és már az elején elkezdjünk kialakítani egy bizalmi kapcsolatot. Elengedhetetlenül fontos ez ahhoz hogy a jövőben közösen, együttműködve tudjuk a gyermeket az útján kísérni.
Ennek megfelelően az itt elhangzottak bizalmasan vannak kezelve!
A válaszadás teljesen önkéntes, tehát ha valaki egy-egy kérdésre úgy érzi hogy nem szeretne válaszolni, az is rendben van.

A gyermek Földi életútja a fogantatással kezdődik. Ennek az időszaknak a körülményei is sok információt adnak nekünk. Tervezett gyerek volt?  Hányadik gyerek? Milyen volt a terhesség? Milyen volt a születése? Szoptatott baba?

Mikor kezdett kibújni a foga? Milyen volt a mozgásfejlődése? Beszédfejlődése? Mikor mondta először azt hogy "Én" ?  Mivel szeret/nem szeret játszani? Mit szeret/nem szeret enni? Van-e ételallergiája? Bármilyen egyéb allergiája? Alvási szokások? Mennyire van jelen a média az életében?

Átesett-e valamilyen gyermekbetegségen? (pl bárányhimlő, rózsahimlő...) Kapott-e a kötelezős kívül oltásokat? Van-e valamilyen krónikus betegsége? Szobatiszta-e már? Mikortól? (NEM feltétele a felvételnek a szobatisztaság)

 Milyen környezetben élnek? Családi ház udvarral? Lakás? Nagyszülők? Járt-e bölcsődébe?

Miért akarunk ilyen sok mindent tudni?
A felvételnek nem feltétele hogy a család "tetőtől talpig" Waldorfos legyen, tehát senki ne essen kétségbe ha odahaza nem pont ennek megfelelőek a körülmények. Ideális esetben nyitott a meglátásainkra, de senkitől nem kérjük (és nem is kérhetjük) számon hogy milyen elképzelés szerint él otthon. Ajánlásokat teszünk, megindokolva , hogy szerintünk ez-vagy -az a változtatás miben segítené a gyermeket.


A korai időszak-beleértve a fogantatást és a születést is, rendkívül fontos. Ha itt valami nehézség adódott, az kihat a későbbiekre is. Pl. egy nehéz születés következményeként előfordulhat megkésett/vagy nem megfelelő mozgás vagy beszéd fejlődés. Ha tudjuk hogy  fennáll ez a lehetőség, akkor könnyebben és gyorsabban tudunk megfelelő szakember/terápiát javasolni.

Milyen  betegségei vannak? Folyton a torka fáj? A füle? Kruppos? Stb...
Rüdiger Dahlke átfogóan foglalkozik a betegségek pszichológiai hátterével.
A gyermeki lélek nyelve a betegség- című könyvében sorra veszi a gyermekbetegségek mögött meghúzódó lelki okokat.
Ezzel a szemléletmóddal, mi is sok információhoz jutunk, amivel egy mélyebb megértésünk van a gyermek felé, ill. itt is tudunk segítséget ajánlani.

Az étkezési "problémák" is az előzőekhez hasonlóan a legtöbbször lelki okokra vezethetőek vissza.(amennyiben a szervi okokat kizárták)

Életkörülmények?
Van-e lehetősége sokat kinn lenni a szabadban? Van- e a környezetében gyerektársaság? Játszótéri barátok? Szomszéd gyerekek?

Máshogy viselkedik egy olyan gyermek, akinek van közösségi tapasztalata, mint akinek kevesebb lehetősége volt társaságban lenni. Vagy egy első gyerek, egy többedik gyerekhez képest...
Azért fontos ezt tudnunk, mert így személyre szabottabban segíthetjük a csoportba való beilleszkedését.

Milyen játékok veszik körül? Mennyire van jelen a média az életében?
Manapság jellemző a túl sok játék, ill. a túl sok inger. A valóságban ha túl sok a játék, akkor a gyerek nem tud igazán játszani, elmélyülni a tevékenységben, ami később az iskolában koncentrációs problémákhoz vezethet.  Tehát itt is a kevesebb a több!

Mi a helyzet a médiával?  Árt-e a tévénézés a gyerekeknek?
Röviden annyit, hogy szerintünk ideális esetben a gyermek kisiskolás korig ne nézzen Tv-t, ha pedig elkerülhetetlen, akkor tudatosan átgondolva, időben korlátozva és mindenképpen szülői felügyelet mellett üljön le a készülék elé.
Ezt azért szeretnénk tudni, mert sok olyan szituáció van, amit a Tv nézés "számlájára lehet írni". Így mi is a helyén tudjuk kezelni a gyermeket,ill. a viselkedését.


Ha ezen is túl vagyunk, akkor kezdődik a beszoktatás:
A beszoktatás:

A beszoktatásra nincs konkrét időkorlát kitalálva. Minden esetben biztosítjuk azt az időt, amire a gyereknek és szülőnek szüksége van. Az első napokban megkérjük a szülőt, hogy csak a szabad játék idejére jöjjenek hozzánk. Később közösen részt vehetnek az irányított részben, majd a tízórain is. A szülő a gyerek mellett van, így biztonságban fedezheti fel a csoportot. Ahogy telnek a napok, úgy távolodik az anyuka fizikailag a kicsitől. Pl. már nem közvetlenül mellette van, hanem segít a konyhában, később kinn ül egy kicsit a gardróbban, majd elmegy egy fél órára, később hosszabb időre, és így tovább. Természetesen a gyerek mindig tudja hogy hol az anyja, mindig igazat mondunk neki! Ha keresi és a gardróbban van, akkor is kimehet hozzá.

A beszoktatás ideje alatt folyamatosan megbeszéljük hogy milyen irányba halad az új környezet, az új élethelyzet elfogadása a gyermek részéről. Ennek megfelelően tűzünk ki újabb célokat!
Van olyan eset is, amikor a kicsi már készen áll az új helyzetre, azonban különböző okok miatt az anyukának nehéz "elengednie" őt. Ebben a helyzetben próbálunk az anyával közösen rájönni, hogy mi lehet a részéről a bizonytalanság oka. A lényeg hogy közös erővel megtaláljuk azt az utat, ami a beszoktatást mindhárom fél számára zökkenőmentessé teszi!